A mai napi bejegyzés egy kicsit rendhagyó lesz, és nem-nem, nem azért mert lett egyáltalán bejegyzés. Hetek óta tervezem, hogy a Doom3 BFG Edition,vagy a Far Cry 3 lesz terítéken. Az utóbbi hatalmas siker lett, így írni róla hasztalan, csak még egy dícsérő poszt terjengene a neten, a Doom 3 BFG viszont már nem lett osztatlan siker. Ezért önmagában megérne egy írást, de a mai alanyunk egy indie stuff lesz, méghozza abból az apropóból, hogy a Steam-en a tavalyi évhez hasonlóan Winter Sale van, ami akár 90%-os leárazást is jelenthet, és a párszemélyes fejlesztőstúdiók alkotásaihoz pár Eurós áron férhetünk hozzá.

Tisztázzuk még az elején, hogy hardcore gémernek tartom magam. Míg az indie cuccok eddig inkább a kazuároknak készültek, akik most kapták meg életük első okostelefonját vagy karácsonyra egy laptopot, és van napi 10-15 percük, hogy gyorsan lejátszható kis játékokkal, vagy uram bocsá' Flash alapú izékkel múlassák az időt. Persze ez a generáció az elmúlt pár évben hardcore kisjátékossá nőtte ki magát, akik már napi 1-2 órát képesek az idejükből áldozni ezekre az apróságokra. Elég csak az Angry Birds huszadik részére gondolni, és kitisztul a kép.

Ezzel együtt persze egyre könnyebben kezelhető játékmotorok és programozási eszközök jöttek ki, amik lehetővé tették, hogy a hobbiprogramozók lefedjék ezt az érdeklődési réteget, és mivel ezek az emberek nagyrészt az ex-hardcore gémerek közül kerültek ki, így kialakulhatott az a fajta indie kultúra, amely elmossa a határokat a klasszikus keményvonalas, és a kazuárból - a kor eszközeinek segítségével - kifejlődött hardcore gémer között. A különbség leginkább úgy érzékeltethető, hogy a klasszikus játékos homloka gyöngyözni kezd egy-egy oldie rimékjén, és nem jön zavarba az IDDQD hallatán, míg a kazuárból kifejlődött, Angry Birds-ön asszociálódott modern játékos csak az elmúlt 1-2 év felhozatalát ismeri. Az előbbi általában a nagy stúdiók giga alkotásait keresi, az utóbbi a kis pár eurós cuccokra nyomul. És itt jön a képbe a fent említett programozó, aki betalál egy alkotással a kettő közé, és mindkét réteg igényeit megpróbálja kielégíteni. Valahogy így jöhetett létre mai tesztalanyunk az Unmechanical. Röviden: érdekes, kihívást jelentő, nem túl hosszú, gyönyörű, hangulatos. De ne ugorjunk ekkorát...

Az Unmechanical 2012 augusztusában került fel a Steam-re. Akkora reklámot kapott a játék, hogy én csak most fedeztem fel, véletlenül, mert annyira le volt árazva. Mióta egy hete felfedeztem a To The Moon és Resonance című indie stuffokat, azóta direkt vadászok a hangulatos címekre, és így a téli leárazások idejében ezt "dobta a gép". Véletlenek márpedig nincsenek, az utóbbi idők egyik legfrankóbb gémjét kaptam kézhez (merevlemezhez), és jelen írásom célja, hogy ódákat zengjek róla.

Kezdjük azzal, hogy a játék indítása után alapból magyarul jeleníti meg a feliratokat. Nincs benne túl sok olvasnivaló, de a magyar lokalizáció megléte mindíg a szívem csücske volt. A következő kellemes meglepetés, hogy az Unreal motor fantasztikusan végzi a dolgát, a textúrákat pedig egészen FullHD felbontásig ígényesen megrajzolták, így a látványra nem lehet panasz, kellően erős gép esetén. Tesztgépem egy 2011MID Macmini a 720p felbontásban "Magas" látványvilág beállításokkal zökkenőmentesen renderelte a képi világot, bár még az életben nem hallottam ilyen zajosnak szegénykét. (A játéknak csak Windows verziója létezik!) A meglepetések sora itt még nem ért véget, ugyanis a cuccnak olyan hangulatos zenéje van, hogy az elképesztő. Instrumentális, érőteljes alkotás, néha már-már Jarre-t felidéző elemekkel. Az állunk felkaparása után bökjünk az "Új Játék" pontra, és essünk neki a játszásnak! :)

Az alaptörténet szerint kis robotunk társaival éppen a mezőn repked, amikor egy hulladékfelszívó cső véletlenül beszippantja, és egy föld alatti barlangba kerül. A játék célja, hogy különböző logikai feladványokon átverekedve magunkat sikeresen kiszabaduljunk rögtönzött börtönünkből. Ehhez robotunk két alaptulajdonságot tud használni, ez pedig e lendületből repülés, és a tárgyak felemelésének képessége. Ezen tulajdonságokat használva kell megfejtenünk a játék pályáit, ahol kapcsolók, logikai fejtörők, és különböző feladványok nehezítik a dolgunkat. Azt kell mondanom, hogy nincs két ugyanolyan feladat, ellenben logikusan felépített nehezedő játékmenet nagyon is van. Segítségünkre lesznek a különböző tereptárgyak, a gravitáció, és megannyi más lehetőség, amiről nem akarok hosszasan írni, mivel azzal lelőném a játék lényegét, a felfedezés örömét. Márpeg ennek a játéknak ez a lényege.

Képzelj el egy fejtörőkkel megtűzdelt világot amely igényes megjenéssel és hangulatos zenével elrepít egy varázslatos világba, ahol a gyönyörű látványt apró steampunk elemek díszítik, de csak annyira, hogy a stílusért nem rajongó játékosok izlését is elnyerje. A világ amelyben játszunk magával ragadó, igényes, és nagyon könnyű belefeledkezni. Nulla játékos múlttal is percek alatt tanulható, és a józan paraszti ész használata a játék központi eleme. Vegyél fel egy fejhallgatót, zárd ki a külvilágot, és készülj fel egy varázslatos kalandra. Mire a végére érsz teljesen megváltozik a valódi világ is körülötted...

Az egész cucc végigtolása a teszterek szerint olyan 3 óra hosszúságú, ez éppen elég ahhoz, hogy egyetlen este alatt kipörgessük. Olyan érzés mint egy jó film után mikor elégedetten kelsz fel a fotelből. Az ára is ehhez igazodik, én 600 magyar forintnak megfelelő európai valutáért vettem tegnap a Steam-en, ennyiért ez mindenképpen jó vétel, főleg ha a karácsonyi őrület után lazítanál egy kicsit. Jó játékot hardcore gémerek! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.