A mai napi bejegyzés egy kicsit rendhagyó lesz, és nem-nem, nem azért mert lett egyáltalán bejegyzés. Hetek óta tervezem, hogy a Doom3 BFG Edition,vagy a Far Cry 3 lesz terítéken. Az utóbbi hatalmas siker lett, így írni róla hasztalan, csak még egy dícsérő poszt terjengene a neten, a Doom 3 BFG viszont már nem lett osztatlan siker. Ezért önmagában megérne egy írást, de a mai alanyunk egy indie stuff lesz, méghozza abból az apropóból, hogy a Steam-en a tavalyi évhez hasonlóan Winter Sale van, ami akár 90%-os leárazást is jelenthet, és a párszemélyes fejlesztőstúdiók alkotásaihoz pár Eurós áron férhetünk hozzá.

Tisztázzuk még az elején, hogy hardcore gémernek tartom magam. Míg az indie cuccok eddig inkább a kazuároknak készültek, akik most kapták meg életük első okostelefonját vagy karácsonyra egy laptopot, és van napi 10-15 percük, hogy gyorsan lejátszható kis játékokkal, vagy uram bocsá' Flash alapú izékkel múlassák az időt. Persze ez a generáció az elmúlt pár évben hardcore kisjátékossá nőtte ki magát, akik már napi 1-2 órát képesek az idejükből áldozni ezekre az apróságokra. Elég csak az Angry Birds huszadik részére gondolni, és kitisztul a kép.

Ezzel együtt persze egyre könnyebben kezelhető játékmotorok és programozási eszközök jöttek ki, amik lehetővé tették, hogy a hobbiprogramozók lefedjék ezt az érdeklődési réteget, és mivel ezek az emberek nagyrészt az ex-hardcore gémerek közül kerültek ki, így kialakulhatott az a fajta indie kultúra, amely elmossa a határokat a klasszikus keményvonalas, és a kazuárból - a kor eszközeinek segítségével - kifejlődött hardcore gémer között. A különbség leginkább úgy érzékeltethető, hogy a klasszikus játékos homloka gyöngyözni kezd egy-egy oldie rimékjén, és nem jön zavarba az IDDQD hallatán, míg a kazuárból kifejlődött, Angry Birds-ön asszociálódott modern játékos csak az elmúlt 1-2 év felhozatalát ismeri. Az előbbi általában a nagy stúdiók giga alkotásait keresi, az utóbbi a kis pár eurós cuccokra nyomul. És itt jön a képbe a fent említett programozó, aki betalál egy alkotással a kettő közé, és mindkét réteg igényeit megpróbálja kielégíteni. Valahogy így jöhetett létre mai tesztalanyunk az Unmechanical. Röviden: érdekes, kihívást jelentő, nem túl hosszú, gyönyörű, hangulatos. De ne ugorjunk ekkorát...

Az Unmechanical 2012 augusztusában került fel a Steam-re. Akkora reklámot kapott a játék, hogy én csak most fedeztem fel, véletlenül, mert annyira le volt árazva. Mióta egy hete felfedeztem a To The Moon és Resonance című indie stuffokat, azóta direkt vadászok a hangulatos címekre, és így a téli leárazások idejében ezt "dobta a gép". Véletlenek márpedig nincsenek, az utóbbi idők egyik legfrankóbb gémjét kaptam kézhez (merevlemezhez), és jelen írásom célja, hogy ódákat zengjek róla.

Kezdjük azzal, hogy a játék indítása után alapból magyarul jeleníti meg a feliratokat. Nincs benne túl sok olvasnivaló, de a magyar lokalizáció megléte mindíg a szívem csücske volt. A következő kellemes meglepetés, hogy az Unreal motor fantasztikusan végzi a dolgát, a textúrákat pedig egészen FullHD felbontásig ígényesen megrajzolták, így a látványra nem lehet panasz, kellően erős gép esetén. Tesztgépem egy 2011MID Macmini a 720p felbontásban "Magas" látványvilág beállításokkal zökkenőmentesen renderelte a képi világot, bár még az életben nem hallottam ilyen zajosnak szegénykét. (A játéknak csak Windows verziója létezik!) A meglepetések sora itt még nem ért véget, ugyanis a cuccnak olyan hangulatos zenéje van, hogy az elképesztő. Instrumentális, érőteljes alkotás, néha már-már Jarre-t felidéző elemekkel. Az állunk felkaparása után bökjünk az "Új Játék" pontra, és essünk neki a játszásnak! :)

Az alaptörténet szerint kis robotunk társaival éppen a mezőn repked, amikor egy hulladékfelszívó cső véletlenül beszippantja, és egy föld alatti barlangba kerül. A játék célja, hogy különböző logikai feladványokon átverekedve magunkat sikeresen kiszabaduljunk rögtönzött börtönünkből. Ehhez robotunk két alaptulajdonságot tud használni, ez pedig e lendületből repülés, és a tárgyak felemelésének képessége. Ezen tulajdonságokat használva kell megfejtenünk a játék pályáit, ahol kapcsolók, logikai fejtörők, és különböző feladványok nehezítik a dolgunkat. Azt kell mondanom, hogy nincs két ugyanolyan feladat, ellenben logikusan felépített nehezedő játékmenet nagyon is van. Segítségünkre lesznek a különböző tereptárgyak, a gravitáció, és megannyi más lehetőség, amiről nem akarok hosszasan írni, mivel azzal lelőném a játék lényegét, a felfedezés örömét. Márpeg ennek a játéknak ez a lényege.

Képzelj el egy fejtörőkkel megtűzdelt világot amely igényes megjenéssel és hangulatos zenével elrepít egy varázslatos világba, ahol a gyönyörű látványt apró steampunk elemek díszítik, de csak annyira, hogy a stílusért nem rajongó játékosok izlését is elnyerje. A világ amelyben játszunk magával ragadó, igényes, és nagyon könnyű belefeledkezni. Nulla játékos múlttal is percek alatt tanulható, és a józan paraszti ész használata a játék központi eleme. Vegyél fel egy fejhallgatót, zárd ki a külvilágot, és készülj fel egy varázslatos kalandra. Mire a végére érsz teljesen megváltozik a valódi világ is körülötted...

Az egész cucc végigtolása a teszterek szerint olyan 3 óra hosszúságú, ez éppen elég ahhoz, hogy egyetlen este alatt kipörgessük. Olyan érzés mint egy jó film után mikor elégedetten kelsz fel a fotelből. Az ára is ehhez igazodik, én 600 magyar forintnak megfelelő európai valutáért vettem tegnap a Steam-en, ennyiért ez mindenképpen jó vétel, főleg ha a karácsonyi őrület után lazítanál egy kicsit. Jó játékot hardcore gémerek! :)

Az életben nem blogoltam még, de az ember fejében keveregnek gondolatok, melyeket mindenképpen meg akar osztani a többiekkel - mindenkivel.

A mostani posztom nem csak azért kiemelkedő, mert az első nyílvános netes írásom lesz, de azért is, mert életem első olyan játékáról fog szólni, amelyet a megjelenés pillanatában - előrendelésem eredményeként - a világ többi országában lakó gémerekkel együtt próbálhattam ki.

Kedd volt a napja, amikor kora délután láttam a futárszolgálat furgonját megállni a ház előtt, és egy feltűnően kicsi csomaggal becsöngetett hozzám. Persze bőven elég méretű volt a pakk ahhoz, hogy egy kék-sugár korong beleférjen, de mivel előrendelt példányról volt szó, így tudtam, hogy a pakk további extrákat rejt. Többek közt egy pósztert, melyről már a csomag megpillantásakor tudtam, hogy legalább négyfelé hajtogatták.. Később kiderült, hogy erről szó sincs, nyolcfelé van hajtogatva az egyébként igényes fényes papírra nyomtatott színes kép, mely szerencsére keményebb a kelleténél, és ezért a hajtogatások élei fehér csíkokat hagyva kvázi elcsúnyították azt. Persze ez nem a világ vége, de azért egy kicsit rosszul esett…

No de  térjünk a lényegre, szerencsére volt pár szabad éjszakám az elmúlt napokban, és elkezdtem nyüstölni a cuccot, ami azzal kezdődik, hogy az intro egy játszható tutorial is egyben, ami egyébként egy hatalmas ötlet és még nem találkoztam vele túl sokszor. Röpke fél óra után máris a kezdőképernyőn találhatjuk magunkat, de előtte még a game felteszi a nagy kérdést, mely szerint belemegyünk-e abba, hogy residentevil.net-re feltöltsön mindenféle statisztikát a játékmenetünkről. Ohhh, a RE.NET a cucc melyről ódákat zengtek a Capcom-os srácok egy videóban, mely a játék megjelenése előtt pár héttel került ki a Playstation Store-ba. Nagyon kis felvillanyozó animáció volt arról, hogy kielemezheted a játékstílusodat, lesznek online bajnokságok, meg mindenféle plusz dolgok, úgyhogy igen, YES-t nyomtam, és már pötyögtem is be a böngészőmbe, hogy www.residentevil.net, hogy regisztrálhassak. Hát… egy iszonyú lassú website fogadott, és a regisztráció nem tartott tovább negyed óránál, de azért egy pillanatra felidézte bennem a betárcsázós internet aranykorát, jóllehet, akkor még nem tolták tele mindenféle Flash animációkkal a honlapokat.

Ezek után végre belevethettem magam a játékba, és Leon-t választottam a három lehetséges kampány közül. Egy meglehetősen igényes átvezető animáció után egyből az akció közepébe pottyanva egy-két (nyolc-tíz) zombiinváziót kellett ávészelni az első pályán, és az volt az érzésem, hogy az egyébként Normal nehézségi fokozatot választva is iszonyú nehéz a játék. Egyszerre támad rám 20-25 zombi, kapkodom a fejem, és az első pálya főellenfelére - egy behemót dögre - konkrétan nem maradt egyetlen töltényen sem, a játékban pedig korábbi játékállás visszatöltésére nincs mód. Szerencsére maradt pár gránátom, amivel megoldottam a helyzetet, de a játék borzalmasan nehéz. Ráadásul az volt az érzésem, hogy eltűnt mindenféle logikai feladvány, miközben a látvány néha olyan szép volt, hogy játszani sem tudtam a csodálattól. Furcsa kettőség ez, gyönyör a köbön, csodaszép külcsín, de hiányos belbecs…

Felnéztem pár videojátékokkal foglalkozó oldalra, és nagyon érdekes eredmény fogadott. A nagy teszterek mind kivétel nélkül vagy 3-4 pontosra, vagy 9-10 pontosra ítélték a stuffot. Ilyet ritkán látni, hogy ennyire megossza a kritikusok véleményét egy játék, úgyhogy magamban kezdtem keresni a hibát. Összegeztem a jó dolgokat magamban és a játékban: Nagy RE fan vagyok, a játék hangulata és grafikája nagyon ottvan, de: nagyon nehéz, és hentelős a cucc.

A nehézségen állítani nagyon egyszerű, a Normal-ról átállítottam Amateur-re a nehézségi fokozatot, és az objective-t pedig belöttem az "I am playing for fun"-ra. Elindítottam a második pályát, és ember, utána csodát láttam!

A játszhatóság felugrott a Resident Evil 5 szintjére, a második pályától tömegével jöttek a valóban változatos ügyességi feladatok, bár túl sok logika nem kellett hozzájuk, azért a Resident Evil színvonalat hozta. A zene szintén változatosra változott, és elkezdtem élvezni a játékot. Nem akarom lelőni a többi pályát, de mindegyik teljesen egyedi és változatos, és mindegyiken másféle képességre van kihegyezve a hangsúly. A fegyverek fejlesztése helyett - amit sokan hiányolnak, én speciel rühelltem - egy annál is feleslegesebb skill fejlesztési rendszer került a játékba, értelme nem sok, de nem is ezen múlik a dolog. Egyre mélyebbre ásva magam a RE univerzumban éreztem, hogy elkap a gépszíj, és bár nem akkora hévvel mint az első rész rimékje Játékkockán, de akkorát mint az ötödik rész szerintem durran. És itt van az eb elhantolva, szerintem a Tisztelt Teszterek nem vették a fáradtságot, hogy mélyrehatóan tanulmányozzák a TELJES JÁTÉKOT, véleményt alkottak arról az első pálya után, és ez óriási hiba. Hiszem, hogy ha az ember jól belövi magának a nehézségi fokozatot, akkor egy kellő kihívásokkal teli, kitűnő 30 óra aktív játékidővel gazdagodik, ami nem is kevés azért az árért amit a stuffért kérnek. Jó játékot !!!

Megjegyzés: A residentevil.net azóta nemcsak lassú, hanem szerver túlterheltség miatt meg is állt, szóval fel a fejjel, még jó, hogy van!